A cikk elolvasásához ennyi időre van szükség: 8 perc

Ez a cikk eredetileg a ContentPlusba beolvadt Evocontent oldalán jelent meg.

Ha van egy ötleted, vagy belefutsz egy olyan témába, amiről szerinted lehetne bővebben is írni, vannak hozzá saját szempontjaid, netán épp nem értesz egyet itt leírt gondolataimmal, érdemes tollat ragadnod! Az alábbi elvek mentén haladva optimalizálhatod blogbejegyzésed munkafolyamatát, ezzel időt és energiát spórolhatsz.

Hatékonyságod növelése érdekében töltsd le a blogírási segédletet, melyben egy csekklistát találsz a blogbejegyzés készítésének lépéseiről!

Akár saját blogra, akár vendégposztként, nyomtatott újságba, vagy bármilyen weboldalra készítesz anyagot, a munka legnagyobb része a felkészülés, tervezés. Mielőtt belefognál az írásba, nagyjából tervezd meg a cikkedet: fejben gondold át, honnan hova szeretnél eljutni, milyen véleményeket, szaktudást szeretnél átadni. A téma kiválasztásánál (akár egy cikkről, akár az egész blogról beszélünk) azt is határozd meg, mennyire lesz személyes: a saját véleményedet, tapasztalataidat tükrözi-e, vagy inkább tudományos alapokon, kutatásokon, szakértői véleményeken nyugszik. (A személyesség természetesen nem teljesen kikerülhető, hiszen a témát a saját szempontrendszered alapján dolgozod fel.)

Ha megvan a tartalom, ahhoz keress formát! Határozd meg, milyen terjedelemben fogsz írni: egy cikket, vagy egy sorozatot tervezel az adott témában. Döntsd el, képeket, videókat fogsz-e használni illusztrációként, akarod-e, hogy az olvasók kommenteljék az írást, és ha igen, fogod-e moderálni; vagy esetleg a Facebookon szeretnél aktivitást generálni egy-egy cikkmegosztással, poszttal.

Az ötlet kibontása

Ötletek gyűjtésére állandósíts egy témamappát, amiben azokat a dolgokat gyűjtöd össze, amik továbbgondolásra, megírásra érdemesek: ha érdekes cikket olvastál, a linkjét és kétmondatos összefoglalóját írd bele, vagy olyan forrásokat, amik kapcsolódnak egy korábbi ötletedhez és később jó lesz újra elővenni őket. Hetente nézd át és rendszerezd a folyamatosan gyűlő ötleteidet!

Nagyon jó, ha a cikkednek van aktualitása – valamilyen napi, heti hírre, nagyobb eseményre, szakmai konferenciához, újításhoz, fejlesztéshez kapcsolódik, vagy külföldi trendet mutat be. Persze vannak olyan témák is, amik időtállóak, bármikor előránthatóak és mindig aktuálisak maradnak, mert mondjuk általános igazságokat, alapelveket taglalnak: ezeket örökzöld tartalmaknak nevezzük.

Az ötlet megszületését követi a kutatás, olvasás – az alapozás. Egy anyag megírása közben természetes, hogy te is sok újat tanulhatsz. Ezért adj időt magadnak, hogy a tudásbázisod elmélyüljön, saját álláspontod formálódjon, kialakuljon. Olvass a témáról és beszélgess, ilyen módon számtalan olyan vetületét, oldalát ismerheted meg a kérdésnek, amire korábban nem is gondoltál. Lehetőleg minél több különböző forrásból tájékozódj, ami nemcsak online olvasást, könyvek, szaklapok olvasását, vagy televíziós műsorokból való tájékozódást jelent, hanem próbálhatsz akár személyes beszélgetésekből is egy-egy olyan szempontot továbbvinni, ami újat mondhat az olvasónak.

Timing és célcsoport

A munkát részekre oszd fel. Írj magadnak témavázlatot egy-egy mondattal, amik az adott rész vagy bekezdés tartalmát vázolják. Fontos, hogy ne akard egy ülésre megírni a cikket, sokkal hatékonyabb, ha csinálsz hozzá egy timingot, és egy hétig minden nap előveszed mondjuk egy órára.

Kezdj el írni. Nem baj, ha hibás, hiányos, nem kerek, a lényeg, hogy gépelj, és elkezdjen gyűlni a szöveg, a nyersanyag, amit a későbbiekben még
alakíthatsz, formálhatsz. Munka közben mindig az adott célszemély, a felület célcsoportja legyen a szemed előtt, akinek írsz, igyekezz folyamatosan
fenntartani az érdeklődését! (Segíthet, ha megpróbálod magad elé képzelni: milyen emberek, mennyi idősek, mivel töltik az idejüket, milyen ismeretekkel, tudással rendelkeznek, menyi tapasztalatuk lehet abban a szolgáltatásban, termékben, amiről írsz nekik.)

Stílus, tagolás és nyelvezet

A klasszikus felépítés (bevezetés, tárgyalás, befejezés) részeinek hosszát szabadon alakíthatod. A leadben vagy első bekezdésben kell megfognod az olvasó figyelmét (erről bővebben később). Minden szempontból legyen vezérelv az egyszerűség, átláthatóság. Akár képekről, linkekről, ajánlásokról van szó, a könnyen áttekinthető, letisztult formára törekedjünk, ami nem töri meg az olvasás folyamatosságát. Egy hosszabb cikk tagolását segíthetik vastagon szedett kiemelések, közcímek, nagyobb betűs, szövegközi idézetek, akár képek és képaláírások. Közcímeket azért is használj, mert ezek vezetik az olvasót – ha nem is olvasná végig az írást, egy-egy bekezdést mégis eljuttathatsz hozzá.

Mindig fogalmazz közérthetően. Természetesen szükség lesz rá, hogy szakszavakat, idegenszavakat használj. Jó, ha ezekre kap értelmezést az olvasó, ugyanakkor nem kell mindent magyarázni. A célközönséged valószínűleg jártas a témában, szóhasználatban – próbálj hozzájuk igazodni. Ha valamit magyarázni kell, előnyös, ha a magyarázat nem akasztja meg az olvasás, a szöveg befogadásának folyamatosságát.

Mindig írj helyesen! A helyesírás ellenőrzéséhez sajnos megközelítőleg sem elég információ, hogy a Word aláhúzta-e! A kérdéses szavakat az MTA Nyelvtudományi Intézetének honlapján is tesztelheted.

Első bekezdés és címadás

A lead bevezetést, felvezetést jelent, ezzel orientáljuk olvasót, keltjük fel érdeklődését, ezért a lead szokás szerint formailag is elkülönül a cikktől. Ennek a néhány mondatnyi felvezetésnek, ráhangolásnak, figyelemfelkeltésnek több fajtája ismert: lehet például összefoglaló típus, amiben a mondandó magját villantjuk fel, összegezzük, de lehet egy megdöbbentő, kétséget ébresztő tény vagy sztori is, ami aztán a cikkben kifejtésre, megválaszolásra kerül. Mivel a téma írás közben természetes módon alakul, formálódik, ezért érdemes a leadet a törzsanyag elkészülte után finomhangolni, véglegesíteni. Ugyanezért van az is, hogy a címadás a legutolsó dolog az írás folyamatában – amikor már pontosan tudjuk, hova kerültek cikkünkben a hangsúlyok, miről szól és miről nem(!), akkor kereshetünk neki címet.

A cím lehetőleg legyen kifejező, minél rövidebb, tömörebb, frappánsabb: ne legyen 60-65 karakternél hosszabb és egy keresőszót tartalmazzon. Ahogyan például a National Geographic újságban a szinte már tökéletes társadalmi rendben élő szövőhangyákról szóló anyag címe „Hangya Kft.” volt – játékossága és tömörsége mellett kifejező is egyben. De talán még ennél is fontosabb, hogy a címünk soha ne legyen megtévesztő. Sokszor előfordul ugyanis (bulvárcikkeknél szándékosan is alkalmazzák), hogy a cikk címe többet ígér, mint amit valóban nyújt, vagy mint amit valóban megválaszol. Ha elégedett, visszatérő olvasókat szeretnénk, a cím ne ígérjen többet vagy mást annál, mint amiről a tartalom valóban szól, mert az olvasó ettől könnyen becsapva érezheti magát. És persze nagy előny, ha mindezek mellett még keresőszót is tartalmaz a címünk! A cikk fő gondolata, üzenete pedig akár alcíme is lehet a cikknek.

Megjelenés és utolsó simítások

Tervezd meg a cikk megjelenését, alapdizájnját, hogy a képeket, alcímeket hol és hogyan jeleníted meg! Döntsd el, használsz-e és hány képet, grafikont, ábrát a szöveg között, ezeket a szövegnek megfelelően, arányosan igyekezz elosztani. Azért használj illusztrációt a cikkben, mert az megdobja a cikked értékét, növeli láthatóságát, javítja a megértést! Erre a célra használj fotóadatbázisokat! Kereskedelmi használatra ingyenesen elérhető képeket, ikonokat is tartalmaznak a következő oldalak: Compfight, Veezle, Creativecommons, Iconarchive, FreePhotosBank. A képi anyagot elkészítheted színes háttéren, vagy saját fotóddal és a fő mondanivalód, vagy egy idézet egyedi betűtípussal történő felírásával. Ugyanakkor rengeteg kifejezetten ilyen célra készített program is elérhető már. Én például a Typicet, Pablot használom.

Ha eldöntötted, hogy milyen módon vársz visszajelzést, véleményt, aktivitást a bejegyzésedre, ezt zárómondatként fogalmazd meg az olvasóközönségnek. Például: „Szívesen olvasnám a hasonló, vagy akár eltérő tapasztalataitokat, véleményeteket a blog Facebook oldalán!” Vagy „Kommentben várom a kérdéseiteket!” Vagy „Akik máshogy látják a kérdést, osszák meg véleményüket, ütköztessük nézőpontjainkat a kommentek között!”

Amikor befejezted az írást, aludj rá egyet! Másnap friss szemmel újraolvasva több apróság is feltűnik majd, amit cserélj, javíts, pontosíts! Ilyenkor már nem szerzőként, hanem sokkal inkább a célcsoportod szemével, agyával olvass és gondolkodj! Még jobb, ha van olyan közeli barát, aki a téma értője is, és szűz szemmel tudja átolvasni az elkészült anyagodat, és tud esetleg módosítási javaslatokat tenni. Ezeket természetesen nem kötelező megfogadni, de sokszor hasznosak!

És végül talán a legfontosabb: az őszinteség. Hogy te magad higgy abban, amit leírsz, átadni kívánsz. Ha ez áthatja az elkészült anyagot, még ha
szerkezetileg nem is tökéletes, nagyobb eséllyel szeretik, osztják meg, ajánlják majd tovább az olvasók.

Szerinted melyik a legnehezebb része a cikkírásnak? Írd meg kommentben!

Gyakorlati segítség blogíráshoz

Ahhoz, hogy a cikkben leírtakat azonnal alkalmazni tudd a munkád során, töltsd le a blogírási segédletet, melyben egy csekklistát találsz a blogbejegyzés készítésének lépéseiről és tippeket a tökéletesebb eredmény érdekében.